2009. május 13., szerda

Alkotói válság...?

Ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Márai Sándor

Talán Márai Sándor szavai helyrebillentik az agyamat? Csak reménykedni tudok... Annyi minden kavarog a kis fejemben, hogy nem tudom, mihez fogjak? Amihez kedvem lenne, ahhoz nincs gyöngyöm, amihez van gyöngyöm, nincs még leírásom és fogalmam sincs hogy fogjak hozzá. Lehet, hogy a fagyos szentek is közrejátszanak ebben? :)

2 megjegyzés:

Orsi írta...

Szívemből szólsz! Én is pont ilyen helyzetben vagyok...már teljesen le vagyok hangolódva, mert amihez van gyöngyöm és érdekelne azt még nem tudom megfűzni, kísérletezgetni nincs időm, amit meg tudnék csinálni ahhoz nincs kedvem...:((( pfff.

Unknown írta...

Köszönöm az együttérzést, akkor most már ketten vagyunk. A nagy kékséged felvidított! ...Nagyon tetszik. Én is kéket fűznék, ha nem rontanám el állandóan. A kreativitás istennője áldjon meg minket!
üdv: Zsuzsa