A nagy sötétség fátyla alatt...

A hatalmas sötétség és a csend beborított bennünket.

Gyönyörű csillagos ég volt, úgyhogy a tűzijáték helyett,

a csillagos eget kémleltük sokáig, miután eloltottuk a tüzet.

A sötét erdő közepéről sokkal több csillagot látni az égen.

Megjegyzem: az élmény többet adott, mint egy több milliárdos tűzijáték!
Az állatok sem rettegnek a csillagos égtől, mert a csoda, csendben mutatta meg magát.

Irány Felsőtárkány!

Szép tájak mellett haladtunk el. Kiépített kerékpárút van az országút mellett. 

De szép is lenne, ha mindenki kerékpárral közlekedne. 

A táj biztosan sokkal zöldebb, és gazdagabb lenne a növényvilág is.

A robogás csak idézőjelben, legalábbis nekem. 

Azért így is megkóstoltam egy csalánbokrot. 

Úgy összecsipkedett, hogy míg élek, nem leszek reumás :D

Lánykám is bukfencezett egyet, megcsúszott egy buckán, hál' Istennek nem lett baja. 

Könnyed sebecskéjét elláttuk, és folytattuk utunkat.

Beszámoló a kerékpár-túráról

 

Apa fényképez, ezért ő nem látszik. 

De lenn a jobb alsó sarokban ott ül, a párás hajnalban, és őrzi a tüzet.

AZ ERDŐ FOHÁSZA

VÁNDOR

KI ELHALADSZ MELLETTEM, NE EMELJ RÁM KEZET!

ÉN VAGYOK

TŰZHELYED MELEGE HIDEG TÉLI ÉJSZAKÁKON,

ÉN VAGYOK TORNÁCOD BARÁTSÁGOS FEDELE,

MELYNEK ÁRNYÉKÁBA MENEKÜLSZ A TŰZŐ NAP ELŐL,

ÉS GYÜMÖLCSÖM OLTJA SZOMJADAT.

ÉN VAGYOK

A GERENDA, MELY HÁZADAT TARTJA,

ÉN VAGYOK ASZTALOD LAPJA,

ÉN VAGYOK AZ ÁGY AMELYBEN FEKSZEL,

A DESZKA AMELYBŐL CSÓNAKOD ÉPÍTED.

ÉN VAGYOK

HÁZAD AJTAJA, BÖLCSŐD FÁJA, KOPORSÓD FEDELE.

VÁNDOR

KI EMÉGY MELLETTEM, HALLGASD MEG KÉRÉSEM

NE BÁNTS!

Szóval kerékpároztunk

 

A kerékpárok pihenőben.